Igazság szerint nem csak a mezőgazdaság területén állja meg a helyét a címben is felvetett téma. Számos ágazatban jelentene előrelépés lenne, ha a részvevőkben egy kicsinyke hajlam is mutatkozna arra, hogy valamin közösen munkálkodjanak. Ön összefogna?

Sajnálatos módon - igen sok más dologgal együtt - az összefogás képessége is hiányzik a mezőgazdaság szereplőiből. Ez gyakorlatilag minden "szinten" igaz, a termelőktől kezdve, a kereskedőkön át a feldolgozókon keresztül a végfelhasználók felé értékesítőkig. Ez a szomorú tény párosul azzal, hogy a szolidaritás, mint olyan is kiveszett ebből a közösségből.

Bár már évek óta folyamatosan beszélnek arról, hogy mennyire fontos lenne az összefogás és hogy ezzel mekkora eredményeket lehetne elérni, ennek ellenére konkrét intézkedések csak nagyon ritkán történtek. Amik pedig esetleg megvalósultak, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Gondolok itt pl.: a Termelő Értékesítő Szervezetek (TÉSZ) megalakítására. Több milliárd forint induló, majd a későbbiekben működési támogatást kaptak és mostanra már csak töredékükről lehet elmondani, hogy olyan, ami jelentősebb forgalmat bonyolít le, vagy egyáltalán megfelelően működik.

A legnagyobb problémát ott látom, hogy nem jó oldalról közelítenek a kérdéshez. Addig, amíg az emberek, (az összefogás célcsoportjai) nem látják a saját érdeküknek az összefogás megvalósítását, addig ebből az egészből nem lesz semmi. A legfontosabb az lenne, hogy mindenkinek anyagi érdeke fűződjön az összefogáshoz, mert mint már mondtam, szolidaritásból nem fog csatlakozni senki sem. Az anyagi érdek megteremtéséhez persze komoly szakmai munka is kellene.

Érdekes, hogy lépten-nyomon azt kell hallgatni, hogy "Bezzeg amíg a TSZ működött a faluban addig mindenkinek volt munkája... ". Kíváncsi lennék, ha előállnának ezekben a falvakban azzal, hogy "Gyertek csináljunk egy TSZ-t!", akkor mégis mekkora jelentkezés lenne. Gyanítom semekkora. A szövetkezést sikerült az elmúlt 25 évben gyakorlatilag szitokszóvá átminősíteni. A köztudatban a szövetkezés bűnös, lerombolandó dologgá vált, holott számos nyugat-európai országban rendkívüli hatékonysággal működtetik a szövetkezeti rendszert. Nálunk erre nem volt, nincs és nagy valószínűséggel nem is lesz szükség. Továbbra is megállíthatatlanul rombolják még a megmaradt szövetkezeteket, hogy aztán a darabjait családi gazdaságok hordják szét, akik aztán minden négyzetméter földért marakodhatnak egymással. Pedig hosszú távon a versenyképesség és a hatékonyság megőrzésének alap feltétele lesz az összefogás megvalósítása.

Jelenleg azonban, az összefogást és az együttműködést felváltotta az önös érdek. Ebből pedig egyhamar nem lesz kiút.

desztillacio