Az utóbbi napokban tele a sajtó Lázár János „halállistájával”. A listán szereplő intézmények között szerepel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) is, amelynek létezése a hazai gazdálkodók számára egyszerre jelenti az áldást és az átkot. De vajon melyikből kapnak gazdaságaink és gazdáink többet? Mivel járnak jobban: ha az MVH marad vagy megy?
A támogatást igénylő gazdálkodók közül bárkit is kérdeznénk meg az MVH-val kapcsolatosan, biztosan legalább fél napon keresztül lenne képes sorolni azokat a problémákat és incidenseket, amelyeket a hivatal működése során tapasztalt. Olyan hibákat melyek következményekén vélhetően Ő szenvedett valamilyen kárt (pl. támogatás csökkentés, támogatás megvonás, visszafizetési kötelezettség stb.). Nagy valószínűséggel nem találnánk egyetlen olyan gazdálkodót sem, akinek nincs valamilyen negatív élménye az MVH-val. De mitől lehet ez?
Az egész jelenségnek az egyik kiváltó oka, hogy az MVH azt csinálja, ami a feladata, és amiért létre hozták. Végrehajtja a jogszabályokban leírt kötelezettségeit, amelyek a saját működését szabályozzák. Továbbá betartatja a gazdálkodókkal a támogatások igénybevételének jogszabályban foglalt feltételeit. Ezzel alapvetően nincs is probléma. A probléma ott kezdődik, mikor olyan jogszabályok betartása válik az MVH feladatává, amelynek köze nincs a gyakorlathoz, attól adott esetben teljesen eltér. Mert sajnálatos módon az MVH komolyan veszi a feladatát és a megalkotott jogszabályok minden betűjét betartatja, akkor is, ha az eget rengető baromság. Tehát a problémák számos esetben abból fakadnak, hogy olyanok alkotják a jogszabályokat, akiknek nem volna szabad.
További probléma, hogy az agyonbürokratizált támogatási rendszer több száz előírását egyre kevésbé tudják a gazdák betartani. Míg az MVH-nál külön-külön ember jut egy-egy jogcímre és a hozzá kapcsolódó jogszabályokra, addig a gazdálkodóknak egy személyben kell ismerniük mindet. Ebből egyenesen következik, hogy akaratukon kívül is hibáznak. Egy-egy ilyen hiba pedig végzetes lehet a támogatások folyósítására nézve. Ráadásul a rendszer annyira „jól” van kitalálva, hogy amennyiben probléma van, akkor az az összes jogcímen igényelt támogatás kifizetését megakasztja. Ha pedig egyszer vétettünk egy hibát, és megpróbáljuk azt helyrehozni, na, abba elég gyakran beletörik az egyszeri gazdálkodó bicskája. Aki benne van, az tudja miről beszélek, aki pedig nem az jobb ha sosem tudja meg.
Miért kell akkor mégis egy ilyen hivatal? Miért nyelnek mégis a gazdálkodók? Mert az MVH fizeti a támogatást, amely még életben tartja őket. És azért, hogy azt megkapják olyanra is képesek, aminek egyébként semmi értelme. Eltűrik, hogy adott esetben a hivatal hülyének nézze őket és kioktassák, mint egy óvodást. Csak azért, mert egyetlen tollvonással képesek ellehetetleníti a további gazdálkodást. A gazdálkodók annyira hozzá szoktak a támogatáshoz, hogy amennyiben nem érkezik meg időben a várt támogatás, máris jönnek-mennek a telefonok, hogy mi van már a pénzzel, miért nem küldik a támogatást. Ez a gyakorlat az előlegfizetési rendszer bevezetése óta csak tovább erősödött.
Mint már több helyen is lehetett olvasni, az MVH jelenleg az egyetlen olyan EU-s szinten akkreditált szervezet, amely jogosult bizonyos Európai Uniós pénzek kifizetésre. Amennyiben neki állunk megszüntetni, szétbarmolni, átszervezni, „bizonyos igényeinknek megfelelően átalakítani”, akkor ezeknek a pénzeknek a kifizetése előre nem látható ideig biztosan szünetelni fog. Nem gondolnám ugyanis, hogy a jelenlegi kormányunk az átállás időszakában majd megfinanszírozza a kieső pénzeket és azt időben kiutalja a gazdáknak.
Pedig ha ezek a források egy, ne adj Isten két évre kiesnek – mert kb ennyi idő egy új akkreditáció megszerzése -, az bizony a gazdálkodók jelentős részének komoly gondokat okozhatnak, hiszen sokan vannak olyanok, akik előre meghiteleztetik a például a területalapú támogatásukat. Na, már most, ha ezeknek a támogatási pénzeknek a folyósítása a hivatal megszűnése okán bizonytalanná válik, akkor vélhetően a pénzintézetek sem fognak annyi pénzt az ágazatba kihelyezni, mint eddig. Ez pedig komolyan vissza vetheti az ágazat teljesítményét.
Sajnos az utóbbi években divat lett a hivatali rendszer ész nélküli, az alapokig lehatoló átszervezése és szétverése. Az ember azt hinné, hogy vannak azonban olyan területek, amik nem esnek áldozatul ennek a folyamatnak. Úgy látszik tévedtem és itt már semmi sem számít. Nem állítom azt, hogy az MVH hibátlanul működik. De a véleményem az, hogy egy már bejáratott rendszert könnyebb lenne hatékonyabbá és jobban működővé tenni, mint egy teljesen újat létre hozni, amelynek valószínűleg legalább ugyanennyi, ha nem több hibája lesz, mint a jelenleginek. Főleg ha a KLIK példájából indulok ki. Meggyőződésem, hogy egy cseppet sem lenne hatékonyabb az újonnan felálló hivatal, főleg ha a gárda jelentős részét ki is cserélik, bár erre kevés esélyt látok.
Az MVH-ra igen is ráférne egy kis vérfrissítés, amit ott kellene kezdeni, hogy bizonyos hatásköröket vissza kellene adni a megyéknek, hogy ne kelljen minden apró-cseprő ügyet Budapesten intézni. Továbbá megfelelő kvalitású jogalkotóknak kellene a jogszabályokat alkotni, hogy kiküszöböljék a gyakorlatiatlan, agyament, felesleges jogszabályi előírásokat. Sokat kellene javítani a tájékoztatási rendszeren is, mert sok gazdálkodóhoz nem vagy csak alig jutnak el az információk. Az MVH-val kapcsolatos problémákat nem azok az ügyintézők okozzák, akik ott – feltételezésem és tapasztalatom szerint – a munkájukat a tudásuk legjavát adva végzik, hanem azok a túlbürokratizált, átgondolatlan, agyament előírásokat tartalmazó szabályozók, melyeket a hivatal kénytelen kelletlen, de betartat. Egy dologban pedig biztos vagyok, egyetlen magyar gazdálkodó sem jár azzal jobban, ha az MVH megszűnik, annál a jelenlegi helyzet ezerszer jobb, ezért én azt mondom, szüntessük meg végre az örökös „megszüntetősdit”.
